a róka
minden este hallottuk ahogy
vonyított
óvatlan - mondta apám
éhes - mondtam én
őrjöngve ugrottak a kutyák
a drótkerítésnek
aztán a második évben sírva közeledett
sírása olyan volt mint egy csecsemőé
akkor az ebek ijedten hallgattak
szaladgáltak le-föl de hangjuk
egy szál sem
tavaly már
kis vakkantásokkal jelezték ha megjött
ő nem szólt csak nyomokat hagyott
s a havas reggelen amikor
kiengedtem a kutyákat velük örültem
most húsokat gyűjtök a ládába
nyesedéket csirkenyakat
talán elhiszi hogy mi nem vagyunk emberek
talán
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-09-16 00:16:03
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-17 19:40:51
