A felhőnek fölötted

Nem értem, miért kiabálsz.
A felhőnek fölötted falevél
alakja van, és a hegytetőt,
ahonnan felém hadonászol,
tó borítja. A világtenger utolsó,
lefolyástalan darabkája miocén
és pliocén korabeli üledékkel,
csiga- és kagylómaradványokkal.

Nem hallom, amit kiabálsz.
Csak a szádat látom, ahogyan
nyitogatod és csukogatod,
tátogva, mint a halak,
és látom a bugyborékolást:
ez lenne szerinted az emberi beszéd?

A víz most még sós.
Megvárom, amíg ihatóvá válik.
Ha a pillanatokat vízcseppekben
számolom – egy nap alatt nyolcvanhat
ezer négyszáz csepp, kilenc millió év
alatt kétszáz huszonhárom ezer
hétszáz hatvannégy milliárd csepp –
rengeteg időm van.
Mondhatnám, tengernyi.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-03 22:56:49
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-04 18:15:44