Az emberi szabadságról

Minden ember Isten küldeménye,

csak nincs ráírva hová, merre is.

Ezért hát a földön elidőzve,

olykor kényes álmokat kerít.



Aztán az ébredés, az is álom,

ha nem uraljuk honnét, merre is,

csak megyünk, tele céllal, s a vállon

a semmi lakik elvégre is.



Gyerekként mást ígértek, úgy küldtek,

el ne maradjak, gyorsan hozzam,

mi másnak kell; siettem, vettem, tűrtem,

aztán néha adtak valamit.



Hát felnőni akartam is, nem is,

bemártós tollal vényt kitölteni –

paca nélkül menne ma már s minek,

mit, hova küldenék és kinek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-13 00:18:56
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-13 00:18:56