Egy forró nyáreste Weöreséknél

(Mórotz Krisztinának, az én Tintarebimnek ajánlva, hogy megnyugodjon.
De, már nyugodt.)


miket kuruttyolsz itt nekem
vigyázz egy sáska van az orrodon
ne visíts, mert elugrik
nem tudom megfogni

Kell a gyűjteményembe.

Tényleg ideugrott a billentyűzetre
egy kis zöld.
Rajzolni se tudnék
szebbet.

Most a képernyőn baktat.
Most a felső szélén halad,
megáll, megfordul,
gondolkodik.

Tisztogatja a csápjait.
Kedvence az élen való,
oda-vissza séta.
A harmadik útjára indul.

Zöld Sadri a neve.
Fölpúposítja a hátát,
potrohát maga alá görbíti.

Lábai között, a rágójához nyomja a végét.
Mint egy ceruzát, hegyezgeti.
Most meg úgy megy, mint aki nagyon öreg.

Elé teszem az ujjbegyem.
Elfogadja.
Azon sereg-forog, ágaskodik.
Visszaugrik, koppanással, a dobozra.

Egyelőre elvan.
Semmi baj, Zöld Sadrival.

csak, mellém ne feküdjön
mer’ az uram féltékeny
a Fajtata

Most tusolok egyet,
Zöld Sadri jössz velem?
Nem?... Remélem, megvársz!

A dobozon tetszik neki a legjobban.
Szép, világosbarna,
mint a kiszáradt mező.

Ha még itt lesz,
mert nincsenek öngyilkos hajlamai,
kiviszem sétálni.

Most zuhanok a zuhany alá.
Fajtata biztosan féltékeny lesz.
Amy, ugye, úgy látod te is?
Kicsit jót is tesz a hajlamának.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Mi vaaan? (, 2020)
Kiadó: Pándeterminátor
Feltöltés ideje: 2019-07-30 09:36:48
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-16 22:49:03