nem kiírt iróniával



belebúsulva a tehetetlenségembe
végiggondolom
a mithogyankellettvolna mindent megoldó változataiból
a talán még valamikor használható tételeket
nem szándékos
a lenyugvás reménye kényszeríti ki belőlem
és ha tudom is hogy üresjárat
el kell fogadni tapasztalatom tényeit még akkor is
ha rajtam kívül senki nem tart rá igényt

mert ha mégis létező entitás a Jóisten
mihez is kezdenék vele
szemtől szemben állnék kétségeim reménybeli megcáfolójával
földi gőgöm megszeppenésén mosolyogva
olvasná rám amit lassan évszázada gyűjtögetek
nem szemrehányásként
egyszerűen csak adná a világosságot
amitől minden megaláztatás – ha nem is értelmet --
valamiféle magyarázatot kaphatna

de el tudom képzelni azt is hogy nem
hogy a féregállapotunkban jól-rosszul beért szellemrészecske
megszabadulva sártól és portól
része lenne a tér- és időnélküli érzéketlenségnek
amiben nincs jó és rossz
csak várakozás az élőkből kiáramló
lassan-lassan kritikus mennyiséggé összeálló
az isteninek hitt közömbösséget felülbíráló
létezéstudatra







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-12 22:49:39
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-12 22:49:39