Tükrök között

tükrök, prizmák
törékeny fény
rendkívüli dimenzió
két karó, egy kereszt a test –
sodrásba fulladt hullámok között
köteg forró véna, drótkötél –
idegszálak behálózva,
törzsbe ékelt éles végtagok

üvegcsörömpölés
whisky-bűzbe ájult
alaktalan tegnapok
a bárzongora a tükörszéli
félhomályba kapaszkodik
a kávégőzben feslett-időtlen
térben végleg ittfeledett jazz-dallam
bújik, kavarog és pajzánkodik

és ezek az izzószemű polihisztorok…
bajnokai vagytok a metaverbális
pengecsillogtatásoknak
poétavértől megrészegült
bíborpír palástban tetszelgő géniuszok
sűrített önimádatban fürdő
ecsetek, cserfes korhű tollak
éles szószilánkok zuhatagában fürdő
szikár lovagjai a betűrendjelekkel tűzdelt
mentális zárójelekbe ékelt kornak

a valóság az persze más
életízű puhatestű gondolatok
nyálkáján csusszan az elme
kéklő izzadságcseppek fénye koppan
csikkek közt messze gurul –
a gyújtógránát köddé lobban
és a célt tévesztett dallamok ívén
ballisztikailag tökéletes kompozíció
sistereg, füstöl és robban bele
a szószilánkok vájta
kognitív lövészárkok
időtlen csendjébe





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-04 20:14:46
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-05 16:36:32