Laterna magica

Anyácska, nézd a kertet,
Ágak hegyén ül a dér.
A tarló meg se rezzen.
Néhány sárba fúlt levél
Őrzi még a nyár színét.

A krizantémok mentén
A kék kutat, a házad,
Lángvörös naplementéd,
Ahogy futok utánad,
Libbenő szoknyád szélét.

Anyácska, nézd a fákat,
Mint megannyi tetszhalott
Még egyszer nyújtóznának.
Ölükben rég elhagyott
Bölcsőket ringat a szél.

Felettük varjak szállnak.
Az ég kékje se látszik.
Fekete csöndben várnak
Rá, míg új szív csírázik
Földszagú mellkasodban.

Anyácska, érted jöttek.
Elvisznek téged újra.
Le- s felszállnak, köröznek,
Pernyeként hull az útra
Rozsdàs szárnyukból a toll.
 





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-02 10:03:56
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-02 10:03:56