Húsvéti vendégvárás



Egér asszony készülődik,
Még pár nap és láthatja.
Indulnak a lányáékhoz,
Elutaznak pár napra.

Egér Elek komoran ül,
Sír az ifjú feleség.
Mit adnak a vendégeknek,
Túl kevés az eleség.

Nemrég vettek egy kis házat,
Senkivel sem cserélnek.
Szerényen de boldogságban,
Tisztességben megélnek.

Csinosítják, szépítgetik,
Minden pénzük arra megy.
Amikor majd befejezik,
Életük is könnyebb lesz.

Összedugják a fejüket,
Tanakodnak mi legyen.
Vakarja a fejét Elek,
De nem tudja mit tegyen.

Azt sem tudom édes szívem,
Holnapután leszek- e.
Hogy élem túl ezt a szégyent,
Drága kincsem Emese?

Jön az egész família,
Hamarosan érkeznek.
Otthon dúskálnak a jóban,
Nálunk meg majd éheznek.

Mi történt veled te egér?
Tán az ördög bújt beléd?
Meghökkenve kérdi Elek,
Azt mondtad, hogy te egér!?

Bajsza alatt már mosolyog,
Megöleli Emesét.
Meg kell hagyni, tűzrőlpattant
Takaros kis feleség.

Azt mondja az ifjú asszony,
Gondolkodjunk előre.
Tojást veszünk édes uram,
Hímes lesz majd belőle.

Két szakajtó elég is lesz,
Mondja a  kis feleség.
Ha eladjuk, lesz majd rajta
Hidd el bőven nyereség.

El is kezdik már délelőtt,
Dolgoznak míg
este lesz.
Hagymahéjjal zöld búzával,
Tojásokat festenek.

A megfestett tojásokra,
Virágokat rajzolnak.
Nagyon ügyes mind a kettő,
Remek párost alkotnak.

Gyönyörű lett valamennyi.
Virágosak színesek,
Egér húzta kisszekéren,
Utaznak a hímesek.

Pillanatok alatt elkelt
Az erdei vásárban,
Egér Elek nagyon büszke,
Nem csalódott párjában.

Elégedetten nyugtázzák,
Nagyon jó kis nyereség.
Nem szólnak de azt is tudják,
Ez még bizony nem elég.

Bandukolnak hazafelé,
Épp a tarka réten át,
Úgy gondolom szól Emese,
Ezt itt hagyni vétek ám.

Minek nekünk ennyi virág,
Drága kincsem Emese?
Nem kell abból egy szekérrel,
Elég lesz a negyede.

Mosolyog az ifjú asszony,
Csendesen szól szerényen.
Szedjük csak a virágokat,
Elférnek a szekéren.

Alig bírják olyan nehéz.
Araszolva haladnak,
Mondja Elek nagy morcosan,
Köszönd most ezt magadnak.

Elfáradtak mind a  ketten,
Már a társalgás sem megy.
Mire végre hazaérnek,
Sűrű sötét este lett.

Eredj Szívem feküdj csak le.
Szóll Emese boldogan,
Én is megyek nemsokára,
Csak még egy kis dolgom van.

Szorgoskodik egész éjjel,
Alakulnak szépülnek,
Az asztalon egymás után,
Virágcsokrok készülnek.

Bokrétába maga köti,
Szívének ez nagy öröm.
Mire végez, a napsugár
Épp, jó reggelt Köszönön.

Az ifjú férj nagyon boldog.
Nézi a sok virágot,
Örömében átölelné,
Tán az egész világot.

Gyönyörűek, illatosak.
Egyet gyorsan félretesz.
Ez a csokor az ünnepen,
Asztalunknak éke lesz.

Fütyörészve készülődik.
Indulnak a vásárba,
Egész úton dúdolászik,
Nagyon büszke párjára.

El is adják valamennyit,
Nem időznek sokáig,
Egér Elek olyan büszke,
Alig lát az orráig.

Nyakába kapja az asszonyt,
És már rögtön szalad is.
Feleségem drága kincsem,
Most már jut is marad is.

Nagy örömmel készülődnek.
Túl sokat nem beszélnek,
Sok a munka sietni kell,
Érkeznek a vendégek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-30 13:09:03
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-30 13:09:03