Ljudmila Ulickaja




      

Nem szép. No igen, talán a szeme.
Zsidó. És rákos is a Moszkvai
Zsidó Színház botcsinálta dramaturgja.
Nem dicsekszik vele, nem lapul.
Jó szavú, jó szagú, mindenkinek megbocsát.
Isten nélküli kultúrában, szesz nélküli szerelemben
éli napjait, jól megjegyezte: az ikonnak a függöny
mögött, a korbácsnak jól látható helyen kell lennie.
A szégyentelen gazdagság és a megalázó szegénység
jobban zavarja, mint múltja keserű emlékei.
Ma is azok között a házak között, azokon az utcákon
bóklászik, ahol világra jött, ahogy ő mondja:
„ahol apám s anyám világra köpültek”.
Jó szavú, jó szagú, mindenkinek megbocsát.
Sokan szeretik. Sokan szerették.
Megőrzi a voltakat, ápolja a holtakat.
Hajnalonta gyakran mosolyog, olyankor
Ljudmila Ulickaja gyönyörű.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ulickaja szoknyája mögé bújva (Budapest, 2017)
Kiadó: Kövpress
Feltöltés ideje: 2019-04-24 19:17:43
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-24 19:17:43