Deresedők

ha visszapillantanál

a tenyered vonalától ne várd
hogy szebb lesz a jövő
a múltat meg felesleges megpiszkálnod
olyan az mint tábortűz után
hamuban gallyak recsegését keresni
ha néha körbelengenek az illatok
bár nem jut eszedbe kihez kötheted
mégis a beazonosíthatatlan kellemes érzése
évtizedeket fiatalít rajtad  
mire rájössz hogy matek tanárod mindennap
ropogósra keményített fehér köpenye
és pipadohány illata az
a bizsergés már soha újra

*
foghíjas vigasz

ahogy az öregség csakazértis utolért
sehogy se de úgy nagyon próbálom lehagyni
valahányszor rám csimpaszkodik
megrázom magamat és összeszedem
a fogalmamsincsróla dekurvajókat
s akár egy fogaskerék pörgök tovább
tudom egyszer majd megakasztja
a forgást a semmiből egy kasza
de akkor már félig siketen legalább
nem ijeszt meg a pendülése







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-02 11:42:31
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-02 12:05:06