Emberöltők titka

hatvanas évek fülébe sárga villamos csilingel
kócolt áramszedőjére ül kiismerhetetlen mosollyal a holnap
peronon vörös ajkú kalauznő lyukaszt jegyet
csengő kanócát rántva harsogja
lépcsőkön kapaszkodjanak mehet
nyomában macskakövek közt kígyóznak a sínek

fapadon szerelmes szemekkel vállamnak dől
s hogy pirulok tovább időz egy plátói sóhaj
csicsergő gyerekek hangjában
karton ruhába öltözik a múlt
míg keserű mandula illatú éjfél vár
hajnali lombsusogásra
a világ szíve is halkan dobban a folytatásban

mint érett gyümölcs terített ponyvára
ismétlődő évszakok peregnek
megállás-nélküli emberöltő-képek
köztük sejlik én is ott vagyok valahol
e folyton-születő nyüzsgésben

tétova jövő kosarában kihűlt csillagok fénye bújik
fekete kérdőívek
de hiába rajzolom rájuk filccel a választ
még körvonalakat sem láttat
a majdanit meg sosem értem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-03-25 08:49:39
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-27 06:52:34