Ami úr és szolga viszonyát illeti...

Milyen a költészet szolgálólánya?
Öreg? Fiatal? Kortalan cseléd?
Asztalod tele, ő a csontot várja

ott, hol kaviár van, bor és vargánya.
Ha kell, a szívét is kirakja eléd.
Ilyen a költészet szolgálólánya?

Vagy csak azt hiszed. Te, fránya
„úr”! Mert neki nem kell a zsíros ebéd.
Asztalod tele, ő a csontot várja,

mit te már lerágtál, s nincs dohánya.
Elejtett szavakkal tömi a zsebét.
Milyen a költészet szolgálólánya?

Olyan, mint te. Csak soványabb. Párja
nincs sehol. Ki választ társnak egy gebét?
Asztalod tele, ő a csontot várja.

Mi másnak kuka, neki kincsesbánya,
poharak alján a semmi: MARADÉK.
Ilyen a költészet szolgálólánya.
Asztalod tele, ő a csontot várja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-01-24 16:07:38
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-25 17:56:06