csalóka (mese helyett)



hallgatás ül  őszi ágon
köd szül cseppet szempillámon
sárban lábnyoma az őznek
melyben percek kergetőznek

elsápad a kökény kékje
felkelt a Nap nem süt mégse
félhomályban fagy lába jár
recseg-ropog a láthatár

dió hullik holló röpül
fácán bámul a nád közül
vízre szálló merész csendek
gyékény mellett eleveznek

buzogány ring pelyhes álla
jön a szellő s megcibálja
akár a hó hull a pehely
apró téllé válik e hely

november jár az ősz öreg
vetést olvas jó a szöveg
árok szélén kóró búsul
megvénültem milyen csúful

fények jönnek szökik a köd
november húzd szemöldököd
húzd csak fel a homlokodra
süt a Nap mint május volna

mosolyog a kökény kékje
sápadtságát napfény tépte
ha letépte le is dobta
jött egy árnyék el is lopta

vetés zöldjén fura tavasz
ősz rop táncot mint egy kamasz
alkony gyűjt az égen boglya
ősz dől bele vén bolondja






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-11-12 20:54:56
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-12 20:54:56