szél kavar



szél kavar avar-tengeren
fuldokló zöld sápadt sárgán
akácot kóstol tenyerem
véres tövis ül a párnán

sajgó erdőn fát amputál
a didergő mély szegénység
kökény közt az Isten bujkál
fanyar ízű kék reménység

napfény zuhan pocsolyába
melynek szélén fagy foga rág
s míg a bíbort  szem csodálja
megdermed az egész világ

léptek törnek deres füvön
felröppenő riadt csendek
menekülnek külön-külön
míg az esti égbe vesznek

árnyék áll be katonának
fenyő csúcsa hegyes szurony
míg az urak szundikálnak
végzet bújik az udvaron







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-29 18:03:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-29 18:03:40