Ötvenhat nem negyvennyolc



Ötvenhat nekem nem lehet negyvennyolc,
hisz nekünk még hazudták e történelmet,
ki volt a hős, ki  a gyilkos,
s hogy ki ítélte meg, hogy ki élhetett?
Nem, nem tudom, hisz hazudtak nekünk,
én csak azt tudom, hogy ott is
ezernyi fiát vesztette nemzetünk.
Fegyverek dörögtek, s a tankok lánctalpa
eltaposta mind, ki a rendszer ellen szegült,
de azt  tudom ,kinek elve volt
száműzték vagy büdös börtöncellában ült.
Nekem ötvenhat a magyarok gyásza,
s fáj, minden magyar, minden magyar halála.
Mert mindig ártatlanok halnak
mikor nagyban játszanak a cinkos hatalmak.
Nem tudom mi volt, csak annyit
hogy mindenütt halott, számtalan sebesült,
s idegen földeken háttal e hazának,
megannyi rongyos, rongyos menekült.
Nekem ötvenhat nem negyvennyolc,
hisz e nemzet önmaga vérére tört,
és mi, kiknek hazudták e történelmet,
csak egy sajgó sebet örökölt.
De legyen ötvenhat intő mementó,
hogy ne egymást öljék az ártatlanok,
egyszer legyen, csak egyszer oly háború,
hol nem pusztulnak el csak a gazok!
Mert nézd jelen korunk, hol megint lázítanak,
önérdekből, meddő hatalomvágyból,
mondd csak nemzetem bal és jobb fia,
te mit vársz e kétszínű politikától?
Eszmét gyárt, ideológiát, hazudik
s mint jó kupec megvezet,
nekik mindegy mi hányan halunk,
ők csak pénzben mérik e  hazát, s  a nemzetet!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-23 12:27:35
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-23 12:27:35