Késés

Eső után növünk elszórtan, kalaposan,
ahol más éhenhal, mi ott jóllakunk.
Magunk lettünk az oltalom, pókhálón
gyöngysorként csüngő bolygók foglyai.

Pályaudvar alatt folyó könnycsatornán
az integetésekben feloldódó időzavar.
Késésben másodpercek végtelen spóráin
végig rohanó világító vonatablakok.

Városonként fülsüketítő zajban függünk
Isten húrjain, átváltozás előtti bábállapotban.
Hátunkra szárnyat horgol füstből, mindent
aprónak látunk a reggeli felszállás után.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: (Zsolt, )
Feltöltés ideje: 2018-08-24 16:06:26
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-24 16:06:26