csak tudnám


csak tudnám
hogy  honnét ismerem magam
és ami én vagyok
még e bordarácsba van
vagy ez már csak
egy öklömnyi húsdarab
a lelkemnek hitt valami
csak egy giccses régi színdarab

nagyra nőt csendek
árnyékában hosszan elmerengek
milyen hosszú a sor
akik már régen nem szeretnek
nincs ölelésük
pillantásuk  hangjuk is halott
akár a hitem
mit egykor tán jó apám adott

szárad a létem
por száll a majd félévszázadon
emlékek sárgulnak
mint falevelek remegő ágakon
kidőlt vágyaim
korhadó álmaimra dőlnek
már nincs mit adnom
a folyton  kolduló időnek

nem tudom  
hogy honnét ismerem magam
de tudom ami én vagyok
abban ő is mélyen benne van
de fénye már árnyék
fellegekről rám zuhan az este
bolyongó  szívem
szerelmét vakon hiába kereste






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-19 00:12:55
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-19 17:51:28