Tán elég

Tán elég lesz, ha felfestem egy hegyre,
hogyan vált szét az arra meg az erre.
Botlásom ne lássa halandó ember,
akinek dolga, verjen el, - ha elver.
Hisz kisiklottál te is, tagadni bátor!
A romok? Nos igen, rád omlott a sátor.
S hogy mikor történt mindez?
Hallgatsz, vagy újabb púdert hintesz.
Bölcsődben még tiszta volt az út,
szép maradt a szép, és rút lett, ami rút.
Évgyűrűid rád szorulnak aztán,
tükröd a tükröm, homályosan-tisztán.
Ez kell! Meg az! De gyorsan!
A szépszó elhal, csak a parancs harsan.
Elfolyó idő, kerete szétvert,
futjuk a nappalt, száguldjuk az éjjelt.
Bőrünkre ráncot ránt mi eltűnt,
s míg strigulázunk főbűnt,
ingerével szájnak, szemnek,
a barázdák gyűlnek-telnek.
A teli kéz már reszket.
A te csatád is vesztett.
És mire bezárul a bolt,
tán elég is volt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-30 21:36:33
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-30 21:36:33