Lékkör

ujjak között csillagközi rádiók
teleszkópok a szemekben
az elmében Mars-tengerek
a vénák olyan testben hevernek, aminek valaha volt folyója
- aminek valaha volt folyója, annak nem hiányzik a medre,
ezért látszik ki az űrből -
ezért hát
elengedi magát a kéz, akár a mondat
" bocsásd meg a véletlen űrhajónak a semmiben "
" bocsásd meg a semminek a véletlenjét "
" bocsásd meg hogy véletlen "
" véletlenül most bocsásd meg "
" véletlen nem bocsát meg a semmi "
" most már véletlenül se bocsásd meg "
- ordítoztak egymásban kavargatva a légkört reggelente -
pedig csak
köszönni szépen
hogy
fogára való volt a felszín
fogva tartotta a valószerűtlen légkör
ráfoghatott végre egy pisztolyt mert közel volt
fogához ütődött akár a garas
ezért volt ütődött: egy darabig hitte
hogy még fog valamit, de nem tudja hogy tartja
a darabot
az űrhajóból
ami a légkörből, a felszínből és a mederből is
tartogat magának egy darabot
kivül-belül
mondhatni mélyen
csak az intelligencia mesterséges
már
nem mondja
ki:
ez a körpálya lényege
( ki ez a körpálya lényege, de tényleg? )
bocsásd meg rosszul dokkolok
- idegen bolygón medence
medenceidegen csípő
zsilipes becsípődések -
bocsásd meg, mert voltak
egymásban megtett távok,
karcsapások, úszás, kitartás
a száraz mederben
bocsásd meg mert az ember 60 százaléka víz
- a többi 40 tűrhajó -
bocsásd meg körözéseim benned
bocsásd meg mindezekért csak most az egyszer





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-27 12:54:45
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-28 05:39:21