selyem

már semmilyen érzelemben nem veszek részt
langyossá tett ez a felboncolt teremtés
s a végtagjaim mint fáradt balerinák

bennem oroszlánokat szelídítenek
folyton újragondolt jelenlét a világ
és Isten félregombolta a lényeget

hasad az ég szürke felhők csavarják ki
szennyes ingüket megázom s a közössé
tett légben szeretkeznek a molekulák

arra vagyok jó mit mások elvégeztek
a múlt felvarrásait bontogatom ki
míg a jövő mozdulatát körüllengi

egy félreeső létezésben megváltom
magam körülöttem szépen múlik minden
a föld szemhéján lassan apad az álom

pirkad s a lét feltámasztja a tegnapot







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-13 22:12:42
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-13 22:12:42