késő délután

késő délután
az alberttelepi dombokon barangolunk a kutyámmal
valamikor szinte minden telepi bányászcsaládnak
volt itt szőlője gyümölcsöse
de jött a rendszerváltás
vele a szegénység
kivágták a fákat a szőlőkarókat
tüzelni
azóta elgazosodott
elhagyatott lett az egész
egyes kettes völgy
jó tizennyolc évig jártam erre futni
aztán nagy szünet
most meg ebben a nyár eleji melegben
keresem a régi utakat ösvényeket
szokásomhoz híven török keresztül a bozóton
a szétrabolt régi vízműtelep romjainál megállok
kutyám fácánokra vadászik
a pacsány felől felhők tornyosulnak
megszámlálhatatlanul sok időt töltöttem itt
akkor és most is megnyugvásra lelek
ahogy nézem a nyugati dombokat
az ég tetején a cumulusokat
érzem erősödik a szél
és a nyugvó nap arany fényében
pólómon sófoltok
lelkemben vers kristályok ragyognak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-01 19:22:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-02 19:51:53