Merre, meddig ()

Nem ostorozni nehéz, visszafogni
megvadult inait, ha elragadt a ló.
Féllábbal is hegynek iramodni
fel a csúcsokig, hol nincs már kaptató.
Megbocsátani, hogyha kiraboltak
s a szív eresztékeit összetörték.
Csupasz ágnak hinni, nem csak zöld lombnak,
mert minden csak pillanat, nem öröklét.
S hogy az ember, ha már senkinek sem kell,
útja elfogy, nem kérdik, merre, meddig.
Mi lesz a sok nyűgös felesleggel,
mikor a sors sajkája megfeneklik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-16 11:23:07
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-16 11:23:07