Két színű kemény dió (olaj vászon gondolatritmus)

                                      „A vers:  látható szabadság –”
                                                                                 ( T. Á.)


Még nyílik a riadt szem talmi
tekintete betonba-kötött
nézőpont A régi örökség

:evolúciós maradványgóc:
nem véletlenül bukkant elő
Derült arccal bevállalja hisz

az ember fele testületi
leg szilárd Másfele elcsorgó
Önmaga nélkül üres porzsák

Legyen tehát úgy ahogy lenni
e kell még ha beletörik is
az öreg szem foga Ráharap

Egy pillanat alatt változik
át a szín Eltűnik a mosoly
és már nem virít a képen pír

Temperált illatú szőrmókus
lendül s az ében éj fényű pléh
pofa szívszilánkokra alél  

                    *

Amikor elméleti síkon
megcsúszik az én talajt fog és
rászakad az összes ég akkor

szép ruháját felölti ünnep
lőcipőjébe bújik és fel
hőtlen homlokkal útnak indul

Megy Egyenesen vissza felé –








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-13 11:25:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-13 11:25:37