feketék
papírálmot szakító ébredés
lassan tér vissza elzsibbadt karom
mellkasomban nyújtózó szívverés
csepegő ereszhang vén hajnalon
ablaküvegnek dől a bágyadt fény
gyönge még hogy szobámba belépjen
benn kapkodva öltözik a remény
búcsúcsókját homlokomon érzem
takaróm lebben apró por kering
kapcsoló kattan lámpa fénymosoly
nadrág alagút dűne-gyűrt az ing
minden végtagom ruhától fogoly
gyászt főz a gőz majd csészébe csorog
kanál szédít ezer cukorszívet
kávém gőzöl benne örvény forog
leül a perc ráérős nem siet
két szem kacsintva gondolok szépre
forró fekete ajkamra csókol
szívfényem gyúl kinézek az égre
reményem után vágyam is pakol
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-03-01 07:41:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-01 07:41:32
