Vendetta

Nagyvad-ász ül Béla-lesben,
Alant fagy a méla Pó,
Béla nem jön, ámde rebben
Célkeresztbe Célapó.

„Dio Mio!” - szól a digó,
Jeges szíve megrian,
Szája kékül, mint indigó,
S csókot nyom rá Meg Ryan.

„Képzelődöm én most, asszem!”
- Néz a talján józanul.
Ismét távcsőz' azúr sasszem,
S szívhő újra nullra hull.

Télapó most tovarénel,
S színre balról Béla mász’.
„Eltalállak, bizony én el!
Nincs zavarón héja-nász.”

Felnéz Béla, s bőgve retten:
„Héja, héja, héja, hóóó!”
S elsüllyednek mind a ketten,
Hiszen télen mély a hó.

Béla suta balesete
Címlaphír lesz. Jó neki?
Hörgi végső lehelete:
„Nyomozz Piedone ki!”

Budin kapja hírt a Spencer,
Szőrpufink nem önfeledt,
Hívták ma már kilencvenszer,
S levizelt a csempe lett.

Tetthelyre gurul ki Budunk,
S komótosan pofon-oszt.
Sztoriról még annyit tudunk:
Talppal ken szét fő gonoszt.

Tavasszal majd szerves trágya
Szerep vár két tetemet,
S Pó folyónak mederágya
Minden nyomot betemet…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-08 11:42:41
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-08 11:42:41