hideg csend



szoba a szívem
jégvirágos ablakú
emlékbútorok
fájában fúr a szú
poros pókháló leng
unottan játszik a huzat
rád gondolok épp
s tovább reped a boltozat

itt-ott elgurulva
ábránd üveggolyók
fénytelen sötét mind
már semmirevalók
és a vén tükör
melyben magamat látom
repedezett ráncos
mint régi hársfa barátom

szoba a szívem
jégvirágos ablakú
emlékbútorok
fájában mélabú
egy régi fájdalom
néha meg-megreccsen
visszhangja röpköd
míg felfalja a csendem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-20 09:22:02
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-20 09:22:02