Hattyúdal

Betűknek laza halmaza
süvített át az éteren.
Hirtelen megfagyott bennem
minden, még szó is néma már!

A szerelem hattyúdala
némán felsiklik az égre...
A szív megáll, a kulcs hozzá
bizony feleslegessé vált...

A fájdalom hattyúdala
is felsikít, és sóhajtva
bukik alá, és elmerül...
Megdermedt, riadt pillanat!

Majd a gyönyörű Szinva tündöklő vizében
megkezdi a nagy utazást az óceánig.
Ott, ahol a lélektárs már vár mindhalálig,
és elmerülhetnek egymás két szép szemében,

hogy mindig öleljék egymást
az örökkévalóságban,
most már örökkön-örökké!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-02 19:53:30
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-02 19:53:30