Fekete lyukak (ÁMEN átdolgozott változata)

Fekete lyukak Einstein dilijében, hisztérikus prológ,
korgó éhezés, nyomorúság, rongyok, üres tekintet,
vakok kopognak utat szeméthegyek tövében,
lemeztelenített agyvelők sorolnak be a gyorsító
sávok útvesztőibe.

Panelházak tetején alig-létezések keresnek
vashágcsókat, hogy szintre hozzák magukat a kutyaszarok
földszintjén, fűtetlen szobákban írástudók kínlódnak
obszcén szonettek ölelkezéseiben.

Vaslépcsőre fagy a seggünk,
röhögünk Woody Allenen, ő sem
volt komplett és imádta a fiatal csajokat,
temetők fekete hajnalában néhány huhogó szellem
mond zsidó vicceket, a szomszédos krematóriumokban
politikusokat égetnek, népszavazás volt.

Csattogó műfogsor kutat kukákat,
elfekvő a vége hideg-zuhannyal, recseg a balsors
egy himnuszban. Éjféli vonatok indulnak,
utas a Láthatatlan légió, kis lakktáskák markolva.
Csirke-far-háton izmosodott mama hányja a havat.
Reggel majd nemzeti-konzultálunk, hogy végszükség
esetén lehet-e a templomok falára pisálni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-23 07:49:38
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-23 07:49:38