Senecio (vált.)

nézem Seneciot,
arca szabályos kör, a körben vonalak, ívek,
szent együgyüség a szem, kitekintő szellem,
Kleenek önarckép, nekem apám,
apám dióleveleket éget,
a nap fényét betakarja füsttel,
vasvillával púpozza apám a leveleket,
megemeli a kupacot, hogy alulról kapjon levegőt,
tenyerén megül a dió barnája,
körme alatt föld,
kérges kezét dudoros erek hálózzák be,
időnkét dió pattog, lusta vagy, mondja, nem
szedted össze a maradékot, dohog,
dióbelet rágcsál, két dióval tör fel egyet,
apu nekem a természet, az
egy hektár föld, rajta a gyümölcsfák,
nevetünk, mesélem a diófám,
az enyémet ki kell vágni, elszívta az életét a borostyán,
és nincs kulcsom a fa lelkéhez,
elhanyagoltuk, rászáradt a burok,
öregasszony könny lett, feketére aszott,
elkomorodok,
apám
szeme körül nevető ráncok,
ezt is csak én veszem észre,
csak én hatódom meg apám káromkodásain,
amivel a pattogó szikrákat kíséri,
szeretem ahogy rám néz,
ahogy fájós derekát egyengeti,
pár szál haja szemére lóg,
ahogy a diót szedegeti a nyirkos fűből,
akkor is grafit volt az ég,
apámat mély földszínek ölelték, de ezt is csak én látom,
vett valamikor nekem egy földcipőt,
a kérge feltörte a sarkamat, de őrzöm,
a dióit, a kérges, agyagos földjét,
amiben kapálás közben gyakran ütközött kavicsba,
de tartotta a vizet, a naptól ugyan cserepes,
de a birsalmából birssajtot varázsol,
aminek a közepébe apám mindig tesz egy szem diót,
most égetünk,
ne félj apa, nem sírok,
nehezen égnek a vizes levelek,
bekormoltuk az eget, nézd
földre vések vele vonalakat,
szűrt opált, borostyánt, okkert,
apám lassan Senecio lesz,
hervad,
csutkafeje kókad,
érti, mit jelent nekünk a föld,
érti, mit jelent nekünk a dió,
arca dióködökbe vegyül,
és én egyedül maradok
Senecio hátrahagyott mosolyával.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-02 12:17:32
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-04 07:26:16