Elágazások

olyan csonka ez a fa itt bennem
balról nyesett
jobbról irtott
fentrõl idõvihar csavarta
gyökerei gyújtogatva
élhet-e így?
ha jönnek hangos fejszék
érdemes-e rájuk?
ablakká lenni pacsirtahajító határba
betervezte-e Isten?
kihajol-e egyszer rajta valaki
valamilyen emberlakta házban?

***

kinyitom az ablakát a nyárnak
zártosztályok között lappangok
a falak most épp arról mesélnek
milyen életem lehetett volna
ha nem veszik meg örökségem
a zaciba vitt gitárt
ha jobban zárnak a kupakok
ha nem itt születek meg –
az egésszé válásról álmodom
mindenütt a hiány fraktáljai túrnak

***

rózsaszín függönyökbe csavarva voltam királylány
szaladtam a réten
zuhogott a nyár
vad harsányzöld fûszálak kerek bokámra égtek
gyerek öt percen keresztül voltam
de anyám hangja csernobili sziréna
nagyanyám hozza az ásót
õ is minden vakondot agyonvert
félelembõl
én közben imádkoztam

***

nem tart soká a feledés
ami elõtte van az a hosszú
fóbiákkal édestestvér hitek
érzelmi kajütablakok mások óceánjára
kérdésekkel megtömött mikulászsák ( kirabolják )
és az égi szénbánya elõtted mindörökre lezárt terület
kifakult átoksejtõvé nevelõ életiskolapadokban
megtanultad:
még a szerencse is meleglopás
jogodban áll vakarni a nincsed
utána biztonság kedvéért Isten
küld még néhány tetût
hogy érezz

***

jöttem
kezem ügyébe akadt gyújtózsinór-versekkel
Õ küldött mégis most
Isten vadászik nyakamra
azúr borotvahabbal vár és fen
amiért megpróbálom átugrani õseimet
nem érti
de én akkor is
képtelen vagyok
egy hangya potrohába igazítani derekam
ha a félelem szögesdrótjaiba akadva
és kíntól õrjöngve is
de égre futok
emberül
egyedül
Nélküle

*





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-01 15:18:59
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-01 15:18:59