fohász a Naphoz
S.Lacinak
ó gyönyöröm te fény és Nap
kókadtan ültünk S.Laci meg én
s tex által szarráment idegeink kábult mámorában
éreztük a Nap gyógyitó üdvét
melyben akarva nem akarva
megszólalt Badacsony visszhangja
tompa volt minden és szép
talán a legszebb
akarom akarom
mindig és mindenütt
dongók húztak el a fejünk felett
s egy új nap kezdetét jelezve
szivták magukba
a felkelő Nap kéjes mannáját
gubancos hajjal
csipás karikás szemekkel
mi csak merengtünk merengtünk
a visszhangos csodás űrben
Badacsony,1974
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
