- romlatlanság

Tökéletes életvonalat akartam
mindig: mélyet, hosszút, csuklóig
leérőt önbizalomnak, hogy
biztos lehessek benne mindent
szabad.
Úgy volt, hogy a piák, a cigik,
a lezabált büfé asztalok,
a hazugások, az autók, a pénz,
a pinák meg amik a világot
mozgatják majd nem fognak rajtam.
Hogy majd kibújok a hatalomból,
mint egy jól szappanozott ujj a
pecsétgyűrűből. Kifeszített
kötél lesz az erkölcsöm a
Worid Trade Center tornyai
között. Artista leszek rajta
tökéletes egyensúllyal, akin nem
fog a szél sem. Aztán
beleszálltak a tervembe
kimélet mentesen, vagy
csak megöregedtem, de
meghaltam létezni a
fekete - fehérben.
Maradt a szürke,
meg a relatív
és késsel meg erőszakkal
rajzoltam a tenyeremre
életvonalat: véreset meg
mélyet egóbol.
Megtisztítottam magam
végre az erkölcstől
a túlélés törvényei szerint.

Gondolta a srác,
majd felállt az asztaltól
és újabb körre indult,
a svédasztal körül.

Bevégeztetett.



Megjegyzés: Krisztus után 2017. július 19.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-14 11:35:17
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-14 11:35:17