Méltó a szeretetre

Akkor vagyok méltó a szeretetre,
ha soha nem kell mondanom, bocsánat,
álnok módon nem nézek az egekre,
mint aki onnan segítséget várhat,

mintha a végtelen világűr lenne
egyetlen hely, ahol jóakaratom
kényelmesebben berendezkedhetne,
mint ahol fészkel fényes gondolatom,

mint a kismadár, ha egy vékony ágon
odavarázsolt fészkében éldegél,
csak itt jutott neki hely a világon,
nem tudhatom meg tőle, mit is remél,

azt sem árulja el, hogy biztonságos,
vagy Isten által őrzött az a fészek,
ezen a helyen utalt ki a város
neki lakást, amíg múlik az élet.

Az a szeretet, hogy nem bántok embert,
amíg a pályámon végig futhatok,
nem öltem soha, gyűlölöm a fegyvert,
mindig is azt mondtam, én itt maradok,

nincs a világon hely egyetlen nekem,
ahol békében élném életemet,
nyugalom itt soha, soha sem terem,
ahol élnem egyszer nekem is lehet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-17 00:06:00
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-17 00:06:00