Csömör felé félúton


                                    
                                       „a versek már a nyelvet át nem írják
                                       csak verset írnak át a verstelenbe
                                       az egyik formából a másik formát”
                                                                               B. Sz.

Beszűkült rés hunyorgó fényé
ben könnyűnek tűnő ál laza
félhomály Félrebillent képen
gazdátlan székek kihűlt aszta
lon csontszáraz poharak üres
flaskák A megérkezés lehe
tősége adott a pillanat
ban benne van Ám az eszmélés
lassított felvétel holttérbe
csöppen az elkésett mozzanat

A nem látható dolgok megfog
hatatlan tapintása a hal
latlanul ordító érzéket
lenség burjánzó kudarcélményt
generálva felfoghatatlan
magyarázkodásra készteti
a fosztott képű tudat énjét
:Örökkézöldbefagyott semmit
mondás aluszürke burkában
a színaranyba vert csendülés:

Visszanézni nem mer Az örök
mozdulatlanság tehetetlen
rémképe félelemmel tölti
el noha gondolatban persze
nincsen bátrabb nála és ennek
jelét adja – Érzi szájában
a banális ízt Kínzó szomjú
ság gyötri Kétségbeesetten
kortyol a szembeszélbe nagyo
kat nyel Levegő után kapkod

va kicsapódik belőle az
összes ritmus Háta mögött tur
bulenciát generálva szárny
rakapnak a semmihez sem köt
hető fals tézisek Felfénylik
a szellemveréstől hiszékeny
homlok Test és lélek lángralob
ban a térdre rogyott ájtatos
manók lesunyt szemű tekinte
tétől Kereszttűzben porig ég

Hallgatólagos megállapo
dást köt önmagával ezentúl
lényeges dolgokról nem szól a
külvilág felé Szemében meg
nyugvás szélcsendes beletörő
dés – Könnyezőpálma súlytalan
árnyéka lengedez pillanat
ról pillanatra növekszik a
gátlástalanul teret nyerő
feddhetetlen üresség fölött –








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-09 10:43:52
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-09 10:43:52