Miként vetettél

Lehettem volna sas, egekben szárnyaló,
fensőbbséges gőggel, magasból bámuló,
de nem tudtam volna mikor gyomrom jelez,
rívó ártatlanból szaggatni a belet,
könyörtelenségtől szívem visszaretten.
Milyen szerencse, hogy embernek születtem.

Gondtalan úszhatnék, mint vízben a kis hal.
Fickándoznék vígan, együtt társaimmal,
de nem tudnék szólni, ha sérelem érne.
Hogyan protestálnék fel a magas égre?
Eszemet szétszedné, hogy néma hal lettem.
Milyen szerencse hogy, embernek születtem.

Lehetnék birka is, verődve csordába.
Hagynám, hogy hasson rám a tömeg vonzása.
Érzékeim csalná biztonságos meleg,
és végül nem tudnám, miért is éri meg,
gondolkodás nélkül ugyanazt bégetnem.
Milyen szerencse, hogy embernek születtem.

Vagy úgy lennék, mint a városi patkányok,
minden hasznos lenne, amit csak találok.
Ott, hol ember pusztul, enyém a hatalom.
Nem árt nekem bomba, hidrogén, se atom,
de mocsokban élnék egész életemben.
Milyen szerencse, hogy embernek születtem.

Ha ott csúsznék-másznék, mint pondró a porban,
arra tekeregnék, merre több haszon van.
Nem ismernék elvet, érdek mi kormányoz.
Hajladozásomban semmi sem korlátoz.
De arról álmodnék: gerinccel élhettem.
Milyen szerencse, hogy embernek születtem.

Élhetnék úgy is, mint igavonó barom.
Munkámért csak kvártélyt és a kosztot kapom.
Jámbor együgyűként nem remélek hálát,
végül majd levágnak, amikor azt látják:
kisebb hasznot hoztam, mint amennyit ettem.
Milyen szerencse hogy embernek születtem.

De tudom, ez nem csak szerencsés véletlen.
Te akaratod hogy embernek születtem.
Bár próbáid sorát lelkem bizton állja,
adj erőt, amíg leng életem kalásza,
hogy miként vetettél, úgy tudjál aratni.
Engedj lényeid közt embernek maradni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.