millefiori
opálfehér a délután virága:
egy réges-régi pillanat
egy drága
ahogy az illó illat az üvegbe -
egy apró mozdulatba zárva
ilyenkor rácsodálkozol:
bezárt világod titkait
ma rajtad kívül senki meg nem látja
és ahogy ráfeszül a fény
minden rétegnek más a csillanása
és újra rácsodálkozol:
miféle tűzben éghetett ez eddig
s a múltba ködlő történéseket
emlékezésed kis szikéi
keresztirányban kettémetszik
*
levendulába hajlik át a színe
magába ránt, mélyébe húz
köríve
sután találgatod hogy örvényébe
vajon valóban téged hív-e
megint csak rácsodálkozol
mert tükre mindannak amit
csupán kopott üvegnek látnak mások
s a régi mozdulat mögül
elővetülnek apró látomások
és ismét rácsodálkozol:
hol nyílhatott ki valóságos mása
milyen vidéket, tájat, arcokat
szabdalhatott ezer virágra
a titkok lélekvándorlása
*
az ég színét sötétebb kontúr védi
köré borul, de ráfolyik,
eléri
és lassan átcsorog a nagy egészbe
amint önnönmagát meséli
ahogy most rácsodálkozol
már nem bűvöl a tér s idő
beláthatatlan misztikus varázsa
mert túl a téren és időn
már megtalált a fények áramlása
még mindig rácsodálkozol:
kitől e furcsa kéretlen ajándék
s a földre fénylő foltok áramán
felismerésed tűzvirága
áthasonulva átleng, átég
*
ha már tiéd mert újra visszakaptad
feszül feletted ég s a föld
alattad
ahogy csak fény és tűz feszülhet egybe
azért hogy végleg összerakjad
de titkát fel nem fedheted
miként az üvegművesek
te is tudod rabság a szépség ára
s hogy léted nem több mint csupán
üvegdarabkák összeolvadása
de léted így is csak tiéd
ha őrzöd jól megannyi fénytörését
nem kéri tőled számon senki sem
virágaid ezernyi színét:
"a lélek balga fényűzését"
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Szelek ladikján c. antológia (Paks, 2015)
Kiadó: Paks Város Önkormányzata
Feltöltés ideje: 2017-06-08 08:22:03
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-08 08:22:03
