TÜKÖR

a tükörben fenyők vonulnak
homlokát a hűvös tükörhöz érinti a kék
a tükörben
fénycsobbanás
fényzuhogás
a tükörben az árnyékok elmerülnek
fókamosolyú földek mosolyognak
áglendület
a barna nyúl kifut
bíztató szót a vídámabb lovaknak!
fókamosolyú földek mosolyognak
nagy teher hó-rukk áglendület kékje
szökkenő szél és vonuló fenyők
fordítsd tükröd az induló világnak!
a föld útjai lassan éledeznek
a víz útjai lassan fényesednek
óriás tükrök újra lelkesednek
áglendület
a barna nyúl kifut
csillagkereső madarak
nyüzsgése jár a földeken
eltűnő fókamosolyok
a tükrökhöz simul a kék
mennek a fényizmú lovak
csillagkereső madarak
tükörnyüzsgésű pillanat
madárszívek ütése
mennek a fényizmú lovak
szétosztják boldog madarak
a tükrös fényt az ég alatt
csillagnyüzsgésű madarak
boldogan felkiáltanak:

tükör-tavasz! tükör-tavasz!

/1968/







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.