Méhviasz

száz sebből, tudod, az az egy sem vérzik úgy
mint kis szívedben rőt, csöpp őszi táj
míg zúg a sok tüske, búg megfent zöld-kés nád
és fúj a szél, rúg az ég a porba
rozsda porba
az arany fényben
fölcsillannak fehér tollak
komor tollak
harang hang bong
sír a varjú ének

varjúhájjal megkent álom, száz-csibe táj
száz kis fecske fészek
elhagyottan áll s a kémény füstje kékebb
üres az ól, a dúcon remeg a galamb lelke s fáj a nóta
remeg a vackor, farkas verme
minden óra

hova visz az út, majd a tóra
öreg boróka súg
bújj-bújj száraz szalma s a bújtatóra
bújt a nóta
fújtatóba piros nyelv
nyelv a rokka, az jár
duntszban fortyan a nyár, hogy horkan
hűl a lekvár

csitt, te pelyva, csitt, te máglya, csitt te lány
aludj el már
bontja arcát a határban
holdleány, vendég mátka
jaj, a haja kibomlik éppen
jaj, de fényes
éles, mécsest fújj el végre
jaj, te lány

az álom olvad, méhviasz vagy
aludj már el, csitt, leány
csitt, te kócos
csitt, de álmos
csitt, te jámbor, hogy vacogsz
dunna, dunna
jó a mályva, méz, kalács
nézd, te lány
csitt, te álmos
csitt, te kócos
csitt, te lány
nagy határban járnak csibor
vas szekéren
jaj, de félek...
jaj, de sötét
jaj, de kékek
hopp, aludj
fújd a mécsest
észrevesznek
jaj, de félek
észrevesznek
hát, aludj





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-21 17:33:00
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-21 17:36:55