Racionális

racionális
ez az ezüst villámörvény
viszlát a fényben
mosódjunk majd el szépen
a hegyen-völgyön
a szép vidéken

öleljen csenddé
az örök zuhanás
falevél kong
a lélegzet borong
bent
kényszerzubbony
meztelen
négyfalig rohanás


a folyóba vetett kő
a feldobbannás
ébred, sistereg
megáll
mint az éjjeli kísértet
süllyed a sötét tömeg
a hídon
kuporog a magány
koldul újabb
újabb lélegzeteket

megeszik az állatok húsát
felfelják a jövőt is
a memóriákat
ismeretlenek az istenek
falánkságuk a határtalan
és te nem találod vissza
ahová kéne magad
utólag rájössz
nem kellett volna
hanyagoskodni

mostantól tehát
minden pontodat
dokumentálod
ha már vesztettél
írd le hogyan
és milyen lépésekkel
olvadsz fel újra
a rideg anyagban
leszületsz
a feszület alatt
nagyfeszültségű távvezetékek
esőben lángoló éticsigák
fények
csillagok
elhagytatok mind
emléked így kering körül
kapszulák, gyógyszerek
a gyógyult újra beteg
a csend ismét lármás
az álom sincsen
nem vigyázzák
egyedül lélegzel
a folyóparton pikkelyesedik az égbolt
és nagy ezüst kopoltyúként lángol az álompart
a negyvenfokos láz





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-28 00:56:41
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-28 09:39:49