Fél három

És nem is vagyok részeg.
Ma elhatároztam, MA nem leszek.
Elhatározás kell: MOST ésszel.
Mert amit tegnap, ma már nem merek.
Így gyalog mentem, esőben ázva,
Csalódottan, egy busz felé.
A többi arcon is ezt láttam:
Felszálljak? Vagy épp elé?
És jól elhatároztam. Mindent.
Bár kapaszkodóim nem voltak.
Holnaptól? Mától? Higgyek?
És féltem végig: ezt eltoltam.
De te nem húzod, én tolhatom.
És egyedül, mint kényszer, nem megy.
Ha játszol is, fel nem adom.
Akkor sem, ha elfelejted.
Még nem fáradtam el eléggé.
Még kötnélek, vonnálak tétlen.
Mert tehetetlen egységként
Élem meg, hogy én…te még nem.
És hálás vagyok, hogy hozzám vágsz,
Egy morzsát: alamizsna gyanánt.
És felszedem. Mert ott jártál,
Ahol alig. Kevesen. Talán.
És KÖTÖK. Mert azt ÉN csinálom.
Magammal, egyedül leginkább.
De hatalmam van. Bár látom:
Elengedni, lökni ritkább.
Én nem tudok zuhanni. Kérlek,
Ha ezt kell tennem, idézd elő.
Mert nálam az én, a te, a lélek,
A megválás nem elegendő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-07 11:27:26
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-07 11:27:26