BALAMBÉR BÁCSI

Balambér bácsi furcsa szerzet:
egy kedves kiskutyát beszerzett,
s a kutyusban nőtt olyan bendő,
melynek a sok sem elegendő.

Kiskutyából lett nagykutyácska,
nagykutyácska nőtt óriásra,
s ha sétáltatja kutyáját, látni,
hogy egyre kisebb Balambér bácsi!

Balambér bácsi különc szerzett:
külföldön pettyes macskát szerzett,
s kiderült ezév januárban:
e cicabőrben jaguár van!

Egyszerre ment bácsink vadászni,
s közben halászni s madarászni.
Lába süppedt békés avarba,
-  s egy vadkan fára felzavarta!

Sas rakott azon fára fészket.
Balambér bácsi itt tért észhez:
nehogy saskarom tetoválja,
nem ez álmai netovábbja!

Magas fáról ugrott a tóba,
itt rátapadt sok-sok pióca.
No, eme tóban nem sok hal van...
Egy mégis volt és szólt:  -  Hallatlan!

E sok balszerencse dacára,
mind hallgatnak bácsink szavára:
kalózok sarja, az a Máté,
ki már félig az iskoláé,
csak az iskola nyögi félve,
hogy nem tart igényt eme félre...

A napot Szilvike se lopja,
a kincskeresők fordítottja:
nem keres, hanem eldug kincset  -
órát, gyűrűt...s nevet ha nincs meg!

Sok balszerencsében szerencse
bácsink mesés mesélő kedve:
fülel Máté, Szilvi, s a bácsi
kutyuskája  -  az óriási.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.