Merengő

Peregnek az évek.
Jól álcázza magát a test, némi
smink is besegít, nem látszik,
hogy lelkem öreg országút,
mit vaskerekével koptat az idő.
.
Keserűen felnevetek.
Nem siránkozok, lesz rosszabb.
Amikor mankóval sem jutok el
elfelejtett célomig, azért pelenkát
kapok (ha kapok), és fenyítést.
S talán majd elmondani sem tudom,
hogy  testemben lelkem halott.

Megrázom magam, kávét iszok.
Új nap, új reggel kezdődik, és
zenére tornázok kifulladásig.
Ugyan, messze az öregség,
van időm, s kikacagom
csámpás ifjúságom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-17 00:01:04
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-22 13:33:35