kukoricahaj

a parton áll
feje fölött hazug glória
tudnia illenék
mitől került oda
de hibás az ott állás
és a délutánt is
elviszi a vihar

vörös az ég alja
így kétségtelen
hogy nem soká
leguggol az este
és szemérmesen
kukoricahajára vizel
s ő elázik megint

pedig volna
egyéb dolga ennél
éhes vasárnapokra
szűzlányokra
sparhelt tüzében
elolvadókra gondol
és a Mamára

felülről figyelik
zörög-e a haraszt
ijedten letérdel
épp olyan szőke
mint csutka babája
körérajzolva minden
csepeg az éj feketéje






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-10 11:05:06
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-10 12:18:15