Nemzedékem



Máz ez az éj.
Toldi malomköve száll, sziszegve
Suhog lefelé, s mire virradnánk, ki az kit eltalál?
Faltól falig hasadtan, hatvan felé araszol unokástól,
A volt barakklakó, hatvanas generáció. Az enyém.
Kettős kereszt, kettős árnyék, hétrét hajtott hátívek,
Lázgörberedők, homlokon ránckaraván, s a reggeli személy
Már áthaladt. Meglepetés már nem érhet, mi mindent
Kezelt le már ez a nemzedék? S még nem kopik el
Belőle a jóakarat. Naiv, gügyögő gyerekes hite-fénye
Nem oszlik máz-szagú éjbe, ordast kiáltani nem mer.
Nem hiszi el a szemének, minden tényt letagadna,
Ne fájjon, ne marjon szemébe égszilánkja, ne érje
Észak szeles éje, s az odakint rekedt gyereket
Se féltse jobban bárki másnál, s ha már nincs véle,
Hogy felnőttkorától levédje, legalább múlt-irha
Bundája széle ragyogjon fehéren, fekete jelenére.

Lánc ez az éj.
Kőmíves Kelemenek köve hull apadó kutunkba,
S mint harang-ágyú, kondul odalentről a gyönge hiány.
Miként mondja imáit vasárnaponként, körmenetbe
Metélve, áhítat-öltönyökbe töretve jellemet éppen
Úgy, mint őrletett köveket, hány, az útfélre vetett,
S kardélre hányt, szép szavú költő- talányt rejtjelez
Álma-lidérce? Ki tudatja véle, hogy ember-útjának
Felét már tegnap elérte, s a partizán szelleme nem
Kíséri tovább. Rá kellene szólnom magunkra, rólunk
Kellene beszélnem végre, mert deres őszbe keveredhet
A szeptemberi nyár, s a kukoricatáblák barnuló csöndje
Nem takar el tovább. Arcod tükör a tájban, szikraszilánk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-23 21:12:01
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-23 21:13:24