Hófehér varázslat

Itt állok: arany ikon előtted –
Megjöttem, nem vártál előtte.
A múlton átvergődve kísértelek.
Tükrömben fájó visszhang az arcod.
Törölnéd e rád villanó képet.

Ne játszd a jó fejet, hisz egyszer
Minden fej lehull, vagy lerohad.
Nem kell büszkén hordani szarvadat –
Kivé lettél volna, az maradj!
Gyöngeséged bár erőt mutat,
Kegyetlenséget épít benned, rajtad.

Ne fuss – látom szép-magad!
Picinyke éned: hófehér falat.
Mégis korommal fested a lelked.
Mért bújsz a tested és testek mögé?
Kiért a póz, miért a megfelelni akarás?
Jól festett eredetiséged csak kitaláltad,
Megjátszottad – nagy színész vagy.

Erővel gyömöszölted éned egy zsákba,
Azt hiszed legyőzted gyengeséged,
Pedig itt az nyer, ki veszíteni mer.
Amivel mohón beteltél csömörig,
Azt undorral hányszor hánytad ki?
Én megkereslek, megtalállak, én úgy
Szeretlek, amilyen vagy hajnalban:

Szörcsimbókromlásontúliragyogásban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-29 08:58:58
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-29 08:58:58