rakendroll

fekszem a sötétben
korai led zeppelint hallgatok 2.1-ben
jimmy page úgy bontja az akkordokat
mint egy isten
aztán bevadul és hasít a heavy metal
robert plant suttog nyög jajgat üvölt
a basszus a dob beszarok olyan jó
képzeletemben az én kezemben van a gitár
és előttem a mikrofon
azt mondják az okosok
tizenhárom-tizennégy éves korban vésődik be
hogy ki milyen zenét hallgat majd valaki idősebb korában
emlékszem akkoriban magzati pózban feküdtem a takaró alatt
két laposelemmel tuningolt
sokol rádiót szorítottam a fülemhez
és minél durvább volt a zene
annál könnyebb lett a lelkem
a szüleim güriztek
szegények voltunk
nem tűntem ki semmiben
ungvári tamás rockról szóló könyveit
telefirkáltam idézetekkel
az üvöltést olvastam
joplinba voltam szerelmes
más akartam lenni
mint bárki a falunkban
minden szart kipróbáltam
csak a rock and roll
a versek maradtak menedéknek
most se jobb
egy vagyok
a sok megfáradt ember közül
szobámban por és keserűség
szétdobált könyvek
a hűtőm üres
gitáromon hamisan szól
a rakendroll






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-29 17:28:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-29 17:28:43