egy újabb értelmetlen vers

kimondani könnyű bármit
de utána jönnek sorban
a klónozott napok
az átkínlódott esték
reggelek
a szombatok
a vásárnapok
amikor nincs kedvem semmihez
fekszem
próbálok visszaaludni
nem megy
forgolódom
jár az agyam
mennyi tennivalóm volna
és mennyi mindenről maradhattam le
közben a fény átszűrődik a sötétítőn
furcsa ábrákat rajzol tapétára
nézem és agyalok tovább
elbaszott egy játék az élet
háborúk
nyomor
járványok
politikusok
az értelmiség
a vallás képmutatása
és a sajátomé
hogy mennyi mindenem van
másnak meg semmi
pedig kell az ember a földnek
az ember az embernek
hogy legyen kinek mit jóvátenni
végül felkelek
hugyozok
leugrom a boltba
egy hájas pénztárosnő beszól
aprót kérek
és lesi
ahogy remeg a kezem
utálom amikor néznek
még jobban ha beszólnak
így felhúzva
írok egy valószínűleg szar verset
amit bebasznak majd a kukába
mit tudom én hogy kik és hogy miért
de mindegy is
mindegy is






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-06 06:58:59
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-06 06:58:59