Megfoghatatlan _

Téblábol, köztünk tekereg. Sok millió év torán
a gyászolt vagy épp éledő? Nem mutatja meg korát.
Melléd szegődik nyomtalan. Nem érint időt, s teret.
Ha rád talál, mint más világ, nem alkudozik veled.

Tétován elindul. Tántorog. Lépked komótos sután.
Majd fal mellé lapul, didereg, míg eped a fény után.
A sarokra érve eltűnik. Egy sikátor elnyeli.
Az utca torka a házfalakról az aszfaltra köpi.

Ha reflektor vakít, és éjbe vész kinek is tűnne fel
- senki sem látta -, hogy ott feküdt szélesen terülve el.
Nem mozdul. Lassan pirkad, ám az ereje egyre fogy.
Egy halk sóhaj sem hangzik fel, ha a Nap elébe rogy.

A fénnyel éled, s holta is tőle függ. Ne feledd,
egymás nélkül a Föld sem az, aminek képzeled.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-01 10:40:06
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-05 12:51:15