Egyek vagyunk

Sufninkban még megmaradt az óhaj
Régi mesénk ennél szebb legyen
A Sorskovács sok-sok biztatót hall
Kalapálhat görbe életen

Fújtatóját lábával eléri
Felizzik a ki nem hunyó láng
Nem szükséges többet megígérni
Megint miénk kis hálószobánk

Szekrénykémen halványabb a képed
Egy fiatal kéz tette oda
Gazdája akkor még mit sem értett
Bár nem volt gyerek, sem ostoba

Fogadalmunk egyetlenegy szóban
Annyit mondott, amennyi elég
Mázolt hűség lassan pergett rólam
Játszmáinkat nem felejtették

Alig látszó, szemerkélő évek
Felvillanó, idegen szobák
Földrengéstől szabdalt földkéreg
Lerombolta múltunk otthonát

Csak egy sufni állt a mély gödörben
Rossz emlékek korhadt polcokon
Összeomlott kártyavár fölöttem
Elszalasztott végső alkalom

Áll a kovács, fekszik kalapácsa
Nem mond semmit, csak szúrósan néz
Ha nem szorít törvénybe, szabályba
Belephet a végzetes penész

Megszólított távolról a hangod
Egy patinás, kongó harangszó
Történjen úgy, bármit is akartok
Újra élni, élni volna jó

Mint sivatag, mikor eső éri
Oázisunk lett a képzelet
Sorskovácsunk tüzét nem csak nézi
Tán mosolyog, vagy talán nevet

Hallgatom a szívedet, hogy dobban
Betölti a vén hálószobát
Angyal lettél, kísérteted voltam
Egyek vagyunk itt, és odaát






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Árnyéktaposás (tervezett)Feltöltés ideje: 2016-05-15 11:30:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-15 11:30:18