Nincs már meg az álom

nincs már meg az álom
kihátrált a fény
viaskodó remény
utcalámpákon
vacog

tövised vagyok
nyomor

villámok verdesnek
lobog a tér
viaskodásod
ennyit ér
rád-morognak
a csillagok
az éjszaka nyitott könyve
így ragyog
a múlt árnyéka hűvös
szomorú
felejtened kell
ami volt
eltemetni
üresen mint az égitest
gondolattalanul
innen tovább lebegni

kiöntve csillogó-acélba
tántoríthatatlanul
lángoló napkorongot űzve
vagy a tenger Istenét
a hullámok közé

az aranyfény a fákon
tiéd volt egykor mind
bár kitáncolt tőled
az ékszer
és most nem látod
a nehéz valóságot
sok tudatot elveszítettél
elkáprázott
rajtad keresztül
kicsillogott az ujjaidon át
a kozmoszig
éjfélig ázott






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-03 21:51:56
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-03 21:51:56